2010. február 21., vasárnap

jaj.

..és most. mély lélegzet, összeszorítom a szemem, a fogaim és elkezdem a jövő hetet.
csak öt nap.
ezt ki kell bírni, bármi is van.
még ha koncert, verseny, vizsga, hatmillió egyéb minden van..
mondjuk, hogy ez lesz az év legnehezebb hete (legalábbis az egyik legnehezebb, MINDENKÉPPEN) és csak túl kell lenni rajta csak megcsinálni és kész.
le kell merülni, mint egy medencébe, visszafojtott lélegzettel, és kibírni lent x időt. aztán fel lehet jönni és szuszogni.
vannak dolgok, amiket végig kell csinálni.
mély levegő. mély levegő.


aztán jön a péntek délután, és.. vége. és akkorát mulatunk hétvégén, hogy csuhaj.




Budapest bár - Munka után, estefelé

2010. február 7., vasárnap

félsz.

érdekes dolog félni.
ilyen helyzetekre van egy trükk: mikor félsz valamitől, mikor azt mondod magadnak, h állj, ezt ne tedd, mert félelmetes, no akkor nem szabad hallgatnod magadra. a rohadt félelmed dumál helyetted. és uh, de rossz tanácsokat ad.

ilyenkor magad megerőszakolva kell továbbcsinálni, mint mikor futsz, futsz, aztán eléred a pontot, mikor már nem bírsz tovább futni és akkor egyszerüen csak azon kapod magad, h elérted a tűréshatárodat, tul is léptél rajta, a lábad viszont még mindig csak fut tovább.


..és akkor az ember, mikor túllépett magán, a félelmén, és megtette, amit nem mert, akkor, a francba is, akkor mindig rájön, hogy nem is volt mitől félni. vagy nem is volt olyan nagy dolog. 
és akkor jön ez a francos "no ugye h nem haltál bele?"
ez a rohadt  NO UGYE.


ez lyan mint a rohadt vérvételek. mindig rettegek tőlük, tudom, hogy rosszul leszek mindig, aztán bemegyek, túlesem rajta, majd kitisztul a fejem, és örülök, h túléltem, és nem is volt akkora dolog.. de mikor egy hónap mulva ujra megyek, már megint rettegek, mintha nem is emlékeznék az előzőre. arra, hogy azt is túléltem.

.. a francba is. ez így megy sajnos.


muse - hysteria

2010. január 25., hétfő

who is with us. ?

kings of convenience - boat behind.





2010. január 14., csütörtök

her morning elegance.


hozzáfűznivaló nélkül. ezek mennek mostanában.


2010. január 3., vasárnap

2

1. befagytak a pocsolyák.

2. ha írnék most egy dalt, a refrénje mélyebb hangokból állna, mint a verse.



oasis - shout it out loud.


2010. január 2., szombat

"don't stop being happy.."

'bye bye my family, i'm leaving
i'm gonna face all the stars in the sky
while i'll be gone, don't stop dreaming
don't be shy, don't cry 

'cause lazy days and sunny rays that guide me 
back home to where i belong 
if god gives me grace then he will find me a space 
so now i hope i'll be singing this song'


/NG/

2010, ...

2010 van.
nekem csak mától, mert a tegnapot végigaludtam.
szóval, január kettő. új napló és határidőnapló ünnepélyes nyitásának ideje, fogadalomtételek (kinek szilveszter előtt, kinek utána - nekem csak ma lesz rá időm.) és minden, ami ehhez hasonló.

időjárásjelentés is van: jön a vihar, a hideg, beborult az ég, stb.
pedig tegnap igazi tavasz volt.
mindig a januárfebruár a "leg H/R osszabb".(?)
aztmondják.

ma persze már tanulni kell, meg minden. de részemről oké. holnap pedig egy igazi csendes újévi kávézás, mosolyfesztivál, éspersze naplóvásárlás, hogy még jobban meglegyen a hangulat.
de most minden csendes, nyugodt.
ami még szokatlan. de baromi jó.

noel gallagher - slide away.
(már megint, de hát mit tegyek, ha megint ez való ide.)




2009. december 30., szerda

szántói lilla - séta, csendben.

* - a tökéletes.

a kisfilmet szántói lilla készítette, aki színes tintákról álmodik.
nézd meg a csendes blogját is.




2009. december 29., kedd

karácsony után. szilveszter előtt.

ahogy noel mondaná: "kibaszott dolog ellustulni" - de meg tudnám szokni.

olyan köztes napok ezek, amikben az ember egyszerűen CSAK. 




és olyan jó csak úgy CSAK lenni. tegnap, mikor egy Jóbarát társaságában elnyujtoztam az egyik kedvenc teázómban egy galérián és megsimogattam a leszőnyegezett plafont, bevillant, h régebben mennyiszer, és most már milyen régóta nem..
de jó volt megint, újra ez a még egy kis ideig tartó kintdehidegtél-debentjómeleg szindróma.
egy finom valami, aminek a tetején - mintha tejszínhab lenne - egy forró bögre van, kakaóvalteávalkávéval, ízlés szerint.
amíg még szünet van, mindenki fogyassza egészséggel.


pete yorn & scarlett johansson - relator.



2009. december 6., vasárnap

18 és YT.

18 lettem. és nagyon jó. és fene se gondolta volna, hogy ilyen csodálatos barátaim vannak.
merthogy ilyen fantasztikusat mulatni.. hát.
és milyen csodálatos ajándékok. megáll az eszem.
:)


és hogy itt áll a szobámban a világ leggyönyörűbb gitárja, az meg.. végképp hihetetlen.
noelnek neveztem el, merthogyugye noelnek van ilyen gitárja. nála láttam először, már akkor beleszerettem. gyönyörű hangja van noelnek, hatalmas jumbo corpusa, és néhány gyönyörű, elfújható pitypangja (vagy bóbita, ugye:)) az oldalán.
egyébként.. tényleg NAGY. nem hittem, hogy ilyen nagy, emellett a hangszer mellett bárki simán picinek tűnik. :))


más.
yann tiersen.
hát, el sem hiszem, hogy hallhattam őt élőben muzsikálni.
mikor rákezdte, azt hittem, felrobbant valami. mondjuk budapest, vagy minimum a zenéről alkotott elképzelésünk.
a forradalmi szó közhelyes és nem elég intenzív most ide.
új volt, nem csak önmagához képest.
robbant, ütött, jó nagyot ütött az emberek olyan pontjaira, amik amúgy is érzékenyek.
jó pár embernél hatalmas találatot vitt be. ezt a tekintetekből láttam. a hátak és vállak mozgásából.

szereztünk setlistet. igen, megcsináltuk.