félsz.

érdekes dolog félni.

ilyen helyzetekre van egy trükk: mikor félsz valamitől, mikor azt mondod magadnak, h állj, ezt ne tedd, mert félelmetes, no akkor nem szabad hallgatnod magadra. a rohadt félelmed dumál helyetted. és uh, de rossz tanácsokat ad.

ilyenkor magad megerőszakolva kell továbbcsinálni, mint mikor futsz, futsz, aztán eléred a pontot, mikor már nem bírsz tovább futni és akkor egyszerüen csak azon kapod magad, h elérted a tűréshatárodat, tul is léptél rajta, a lábad viszont még mindig csak fut tovább.

..és akkor az ember, mikor túllépett magán, a félelmén, és megtette, amit nem mert, akkor, a francba is, akkor mindig rájön, hogy nem is volt mitől félni. vagy nem is volt olyan nagy dolog. 

és akkor jön ez a francos "no ugye h nem haltál bele?"

ez a rohadt  NO UGYE.

ez lyan mint a rohadt vérvételek. mindig rettegek tőlük, tudom, hogy rosszul leszek mindig, aztán bemegyek, túlesem rajta, majd kitisztul a fejem, és örülök, h túléltem, és nem is volt akkora dolog.. de mikor egy hónap mulva ujra megyek, már megint rettegek, mintha nem is emlékeznék az előzőre. arra, hogy azt is túléltem.

.. a francba is. ez így megy sajnos.

muse - hysteria