hídon, utcán, villamoson.

".. néhány perc alatt az aranysárga napból bíbor alkonyat lett, és száll a teagőz, a parkban fákat színez egy cerkával az ősz."



kezd visszatérni az a megszokottság, amire nyáron úgy vágytam.
hogy felkelek, indulok, utazom, tanulok, olyan dolgokat is megteszek, amikhez nincs kedvem. érdekes, hogy..

dehát a hétköznapok az igaziak. legalábbis ilyesmit szoktak mondani. és én beleszerettem a hétköznapokba. talán egyéb ünnepnapok hiányában.?
inkább nem. inkább csak tényleg valóbbnak tartom, mint a régebben megszokott "vasárnapokat."
tényleg, egyszerűen csak ilyen egyszerű.
mindenféle szép után kutatok. ami kezd érdekes lenni. amellett, hogy sok a csalódás - de hát ez a csalódás dolog már olyan elcsépelt, kezd giccsé válni, úgyhogy csak halkan jegyzem, aztán magam is legyintek rá inkább. :)
egyszómintszáz, az ősz még mindig szép. és még mindig érdekes. és különleges. és új/más. az új pedig jó. a régi nem stimmelt.

j. s. bach - cello suite no. 1 - prelude.