a tegnap éjjel megint olyan volt, mint abban a kispál számban: úgy viselkedtünk, mintha mindannyian arra gondolnánk, "hátha ma van utoljára ekkora lárma."
ezek az éjszakák és bulik, a szórakozóhelyek, a sok idegen, .. olyan csendes valójában, amilyen lármás kívülről.
mikor már csak hárman maradtunk, elcsendesedett a dolog. és úgy éreztem, hát, ideje lenne menni, hú, de egyedül akartam lenni. sétáltam. álldogáltam a nyugatinál.
meg rájöttem, hogy hamarosan tél lesz.
meg rájöttem, hogy mostanában vagy chopint vagy coldplayt hallgatok. ezen elgondolkodtam. taxiztam csepelre. a szokásos magas ablakból jól átnéztem budára. ahogy ilyenkor éjszaka szoktam. ma reggel pedig nagyon korán ébredtem. és hazasétáltam. hihetetlen, h októberben ilyen szép napsütés legyen.! melegített.
mostanában ilyenkor mindig hátranézek az árnyékomra. hogy megvan-e még.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése