nemzetközi párnacsata nap.
április negyedikén. duna korzó/vigadó előtt, délután négykor.
gyere, mert jó lesz.
ha nem hiszed, hogy jó lesz, nézd meg a tavalyit itt:
dead poet’s society - carpe diem.
/orbán jános dénes./
“a gyerekkorod felét azzal töltöd, hogy azt kívánod, bárcsak felnőtt lennél, aztán amikor felnőtt leszel, a fél életedben azt kívánod majd, bárcsak gyerek lehetnél újra. úgyhogy ne sokat rágódj azon, hogy mi a helyes a te korodban, és mi nem! csak tedd, amit jónak látsz!”
/kevin brooks./
“mindig mondj igent a jelen pillanatra! hiszen mi lehetne hiábavalóbb és esztelenebb, mint belső ellenállást tanúsítani azzal szemben, ami már van? mi lehetne ostobább, mint szembeszegülni magával az élettel, ami most van, és mindig csak most van? add meg magad annak, ami van! mondj igent az életre, és meglátod, az hirtelen elkezd érted, s nem pedig ellened működni!”
/eckart tolle./
“az elmúlt 33 év során minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: “ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?” és valahányszor a válasz túl sok napon át volt “nem” egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell… majdnem mindenen - a külvilággal szemben támasztott elvárásaimon, a büszkeségemen, a félelmeimen a szorult helyzetektől vagy a kudarctól - mindezek a dolgok egyszerűen szertefoszlanak, amikor a halállal nézünk farkasszemet, és csak az marad hátra, ami igazán lényeges. nem ismerek jobb módszert azon gondolat csapdájának elkerülésére, hogy valami vesztenivalód van, mint emlékeztetni magad arra, hogy meg fogsz halni.”
/steve jobs./
“feledkezz a pillanatba! sosem tudhatod előre, melyikben érint meg az örökkévalóság…”
/vavyan fable./
“ha tényleg élni akarunk, a legjobb, ha máris kipróbáljuk.”
/wystan hugh auden./
“néha az emberek éveken keresztül ugyanattól a problémától nyomorultak, holott azt is mondhatnák: “na és?” ez az egyik kedvenc mondásom: “na és?” nem tudom, hogy éltem túl az éveket, mielőtt megtanultam, hogy használjam ezt a trükköt. sokáig tart, míg megtanulod, de ha egyszer sikerül, sosem felejted el.”
/andy warhol./
you’re welcome at the home of the blues.
by b.
joaquin phoenix - home of the blues. ( - music and lyrics by johnny cash.)
hosszúfoci.
hát, fene gondolta volna, hogy ez ennyire furcsa és kimerítő lesz. nagyon jól éreztem magam.
eltekintve attol a felszínességtől, amibe újra beleütköztem, amikor néhány emberrel elbeszélgettem. az emberek felszínessége kezd olyan lenni, mint egy nagy fal, ami körbevesz. mindig sétálgatok egy ideig a falakon belül, aztán nekik ütközöm. utána megyek tovább, másik irányba, egy idő után megint nekicsapódom a falaknak, és ez már elég régóta így megy. az emberek többsége nagyon felszínes, no. hát nincs mit tenni vele.
szóval az egész éjszakát végigröplabdáztam. meg.. ismerkedtem olyanokkal, akiket eddig is ismertem valamennyire, és olyanokkal is, akiket eddig még semennyire sem ismertem. reggel pedig megfogtuk magunkat/egymást flórával, és vettük egy-egy shake-et, meg megnéztük magunknak az embereket a blahán és a villamoson. hogy mennyire furcsák így, csütörtökön reggel, amikor nekünk nem iskolába kell sietnünk, mint általában, hanem haza, ráadásul pont az iskolából. utána hazafelé 10 másodpercenként elaludtam a héven, fáztam, cipelnem kellett a táskámat, a gitárt, a hálózsákot.. aztán végre megérkeztem a teljesen üres házba, és ma reggelig aludtam.
ma reggel pedig arra ébredtem, hogy már javában tart a szünet. nem szeretek erre ébredni. ráadásul a húsvét sem a szívem csücske. ejj-ejj.
zenélnek.
gross.
fodor ákos. (köszönöm anitának.)
Tegnapi terveidet töröld.
A legszebbeket is. Azokat előszőr.
- Mire megépítenéd: ezért, azért már úgyse laknád
s onnan-ide törmelékek halmát mért cipelnéd?
Temess derűsen.
Ami élt: mindig föltámad; ami nem: sosem.
Ragyogó szemmel, ne tört szívvel bámulj
a Leáldozott, Gyönyörű nap után.
Állhass tisztán
a Kelő elébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése